Ha valamit teljesen elengedtem az elôzô marathonom alkalomával, azaz alapozás volt. Egyrészt azért mert túlélésre játszottam, másrészt annyira igyekeztem mindennap futni, hogy úgy gondoltam, hogy nem hagyhatok ki egyetlen futást sem egy komolyabb izomláz miatt.
Tény, hogy a futás 80%-a agyban dôl el, így az elsô és leglényegesebb tanácsom, hogy azt a maradék 20%-ot fordìtsuk az erôléti edzésre.A
A legjobban megdolgoztatott izmok mindenképp a lábak lesznek, de a tartós, stabil futás alapja a törzsizomzat. A has, a hát, a vállak és a karok a mozgásfolyamat elengedhetetlen részét képzi . Ha nem figyelünk a rendszeres fejlesztésükre, futásunk lagymatag lesz, tartásunk elégtelen és ezzel felesleges terhet teszünk izületeinkre, ami egyenes út a sérüléshez.
Az elôzô körben teljesen elhanyagoltam mert kisgyerek módjára élt bennem a versenyzés. Mindegy hogy hogyan, csak legyen meg! Nem kicsit kamikaze volt az egész. Az összes indíttatásom harag és düh volt ami baromi nagy eszetlenség… Na de az önértékelés után itt a lényeg. Meg lehet csinálni hülyegyerek módjára – lásd ahogy én csináltam – addig futsz, amíg jómagad is elhiszed, hogy képes vagy 42 km-t futni és szentül hiszed, hogy az az izom ami kell, majd megedzi magát. Arról nem is beszélve, hogy csak starthoz kell állni a többi majd úgy is elválik. Olyan még nem volt, hogy ne legyen valahogy!
Nos sokkal okosabb nem lettem egy év alatt, de a Barcelonai futás hatalmas tapasztalat volt. Láttam mire vagyok képes, láttam, hogy mi lesz a befektetett energiából. Körülöttem több ezer ember egy célért küzdött: túllépni a saját határukat.
Sokan megkérdezik majd, hogy mennyi idô alatt teljesítetted a távot. Kétféle ember létezik a kérdezôk között. Az egyiknek lövése sincs, hogy hány részt tudna megnézni a kedvenc sorozatából amíg te önmerénylést hajtasz végbe, a másik felül készül mùlni. Na, az ilyenekkel nem kell szóba állnod, ezeknek az embereknek lövésük sincs errôl az egész marhaságról, úgy értem maratonról. A legtöbb amit tehetsz, hogy az orrára csapsz és azt mondod neki, hogy fúj, fúj nem szabad..
És jöjjön még egy tipikus kérdés – mennyi idôre van szükség a felkészülésre? A nemhivatalos válaszom erre a – mennyire vagy hülye? Nagy úr a tapasztalat…
Kétféle futó típús áll a startvonalhoz, az egyik aki edzéstervet követ, a másik aki figyel magára. Nagyszerû 12/14/16 hetes tervek elérhetôek az interneten mindenki számára. Részletesen leírják, hogy melyik nap, mi, mikor, mennyit kell csinálni. Ennél többet sajnos nem tudok róla elmondani mert én speciel nem vagyok a híve ennek. Egyrészt úgy gondolom, hogy minden nagyban függ az edzettségtôl és akkor még nem beszéltem az életvitelrôl, idôbeosztásról, lehetôségekrôl vagy épp idôjárásról.
És számomra pont ez vezetett el a lényegig…
